Kritika a hídesztétikában

A hídesztétika emberközpontú keretrendszere

„Ha műbíráló lennék, ha ki merném akasztani a cégért, hogy kritikus vagyok, akkor a következő hangot ütném meg: szelíden, bátorítóan beszélnék a kezdővel, csodálattal vegyes kétkedéssel és kétkedéssel vegyes csodálattal közelednék a mesterhez, elrettentő és tárgyilagos hangot ütnék meg a kontárral szemben, gúnyolódnék a hetvenkedővel, s a lehető legmaróbb hangon szólnék a cselszövőhöz. Az a műbíráló, aki mindenkihez csakis egyféleképp tud szólni, jobban tenné, ha meg sem szólalna. S kiváltképp az, aki mindenkivel csak udvariaskodik, alapjában véve még azzal szemben is goromba, akivel valóban udvarias lehetne.” (Radnóti Sándor, Piknik, Magvető, Budapest, 2000.)

Egy terjedelmes írás hídkritikáról, hídesztétikáról, úgy ahogy én látom. 
Az alábbi linken érhető el az írás: https://blog.vighattila.hu/






Megjegyzések